ADVENT ERÉNYEI
Advent második hete - Mértékletesség
Ezidőtájt
az ember finomabb éteri teste kerül kísértésre, olyan hajlamokat
próbálván felkorbácsolni benne, amelyek aztán a vágyak önző, mértéktelen
kiéléséhez vezetnek. Sajnos, e téren manapság könnyű dolguk van: a mai
ember túlzottan vonzódik anyagi javaihoz, mohó 'kis énje' folyton
azonnali kielégülést keres.
Ezen
a héten a mértékletesség lehet tehát a fegyver ellenük - mértékletesség
az étkezésben, a beszédben, a gondolkodásban, sőt, akár a tévézésben
is! Persze ne higgyük, hogy a helyes hozzáállás a vágyak teljes
elfojtása, sokkal inkább az arany középút megtalálása mindenben.
Az
ellenerők beszéden keresztül történő megnyilvánulásából jönnek létre a
hazugságok és rágalmak, de a durva beszédben vagy a haszontalan
fecsegésben is az ő lényüket fedezhetjük fel.
Nagyon
ajánlatos ezen a héten többszöri szóböjtöt tartani, s különösen
odafigyelni arra, hogy amennyiben meg is szólalunk, azt csak is
megfontoltan tegyük, előbb alaposan átgondolva mondanivalónkat!
Mindehhez
önuralomra van szükség, hogy a magasabb alapelveket a személyes
hangulattól vagy érzelmi állapottól függetlenül is követni tudjuk, s ne
érezzük úgy, mintha külső támasz hiányában vízben lebegnénk.
Ha
sikerül kiállni a vízpróbát, az emberben minden kétség megszűnik, és
teljes bizalom alakul ki benne a szellemi világ tényei és lényei iránt.
Ehhez a következő jelszóval vértezhetjül fel magunkat: 'Minden
előítéletnek le kell hullnia rólad!'
'Mértékletesség és kreativitás'
A
mértékletesség egyfajta visszafogottságot jelent, az ember ennek révén
képes ura maradni saját örömeinek, saját vágyainak, ahelyett, hogy ezek
rabszolgájává válna. Buddha a benáreszi beszédben felhívja a figyelmet
két szélsőségre, az aszketizmusra és a hedonizmusra, amely a fizikai
testet tönkreteszi. E két szélsőség között az arany középutat a
mértékletesség jelenti, a vágyak uralását. A mértéktelen ember nem
szabad, hiszen saját vágyainak rabja.
A
mértékletesség tehát lépés az ember szabadsága felé, eszköz a
függetlenedéshez. A mértékletesség azt jelenti, hogy az ember képes a
kevéssel is beérni, képes az elegendővel is beérni, sőt, ennek még
örülni is. Főleg a mai, fogyasztói társadalomban hágjuk át nap mint nap a
mértékletesség szabályát, amikor többször annyi fizikait veszünk
magunkhoz, mint amennyire valójában szükségünk lenne, legyen az
táplálék, tárgyak, vagy bármi olyan dolog, ami felé az egoizmusunk hajt.
Ahogy
a mértékletesség a külvilágtól elvon bennünket, úgy a kreativitás a
kiáradásban segít. Az alkotóképességünk révén beleáradunk a fizikai
világba, adunk magunkból, még jobb esetben a fenti világból a fizikai
világnak, művészi tevékenységünk révén. A művészet révén másfajta
kapcsolatba kerülünk az anyaggal, mint a táplálkozásnál. Megdolgozzuk az
anyagot, áthatjuk lelki-szellemi impulzusokkal.
Váradi Tibor
Forrás ~ Internet
